Oldalak

vasárnap, május 31, 2009

isolation is not good for me

0 megjegyzés
nagyon olyan

péntek, május 29, 2009

bad boys

0 megjegyzés
Két napja ez a szám jár valamiért a fejemben:

csütörtök, május 28, 2009

képek

0 megjegyzés
Máté kapott szülinapjára tőlem egy blootooth adaptert, ami azért is fasza, mert a telefonomról én is át tudtam tölteni a képeket a gépre, ami azért még faszább, mert a fényképezőgépem, még mindig nem üzemel. :(

Node hagyjuk a sódert, van pár kép ami az elmúlt két évben a telefonomon lapult, és most megosztanám a nagyközönséggel. :)


felvágom a 21. tortát. :)


21. torta :)



csodabab virágzik


reggeli kávé


Apu becsomagolta cuccát...


...és indul a Caminora. :)


Ferihegyi reklám... pfff...


Blaha Lujza téri életkép.


kicsi cigifal


Petőfi egy fasz?!?!?!?! :DDDDDD (jól nézzétek meg kit ábrázol a kép... :)


juhú


Petőfi-hídon kóválygó szarvasbogár.


Multi.. ehhe.

görcsök :)

Minek nevezzelek?

0 megjegyzés

szerda, május 27, 2009

nyelvújítás

0 megjegyzés
Eszembe jutott a nyelvújításosdi valamiről, és rákerestem, különböző gyöngyszemekre. Egy blogban akadtam az alábbi gyűjteményre:

- gőzpöfögészeti tovalöködönc (gőzmozdony)
- nyaktekerészeti mellfekvenc (nyakkendő)
- foltos nyakorján (zsiráf)
- fiahordó górugrány (kenguru)
- rovátkolt barom (rovar)
- popont (:)
- gyújtófácska (gyufa)
- ő és őné (bevezetve ezzel a nemeket E/3.személyben)
- hosszáta (vonal)
- napirmány (napilap)
- szemintet (kacsintás)
- véglakás (temető, sír)
- képzelmész (költő)
- életfekvés (sors)
- hangbetűzet (kotta)
- körülnyesett esméret (pontos tudás)
- nőtövény (palánta)
- táncadalom (bál)
- dalabáj zenér (fülemüle) (pityer - sic)
- lovanc (huszár)

Ezen kívül a virág, viránynak indult, és a legjobb amit találtam a dohány: dohot hányó növetény.

Csodabab

0 megjegyzés

Zsófi alkotta számomra ezt a képet, a kezemben a tőle kapott Csodabab. :D

hétfő, május 25, 2009

41 és kontroll

2 megjegyzés
Voltam ma kontrollon a Lászlóban, és ezen kívül már csak egy doboznyi interferont fogok elhozni! Juhúúúúúúú! :D Szóval már csak 7 szuri van vissza, ma volt a 41.
Ízületi szarokra meg most kaptam 2x1 diclofenac duo-t. És baromi időszerű lenne visszamenni az ORFIba, de képtelenség elérni a doktornőt, és tőle kell időpontot kérni, mert amúgy már áprilisban is közölték, hogy csak szeptemberre van... :( Ma délután vele álmodtam (mármint a doktornővel).
Pajzsmirigy eredményemet elkavarták, úgyhogy azzal nemtom hogyan állok, megint vettek le vért arra is.
A heti program még egy kéz és láb összehasonlító röntgen, és elérni végre az ORFIs doktornőt, hogy mehessek kontrollra. Ez utóbbi már-már úgy érzem a lehetetlen határait súrolja.

vasárnap, május 24, 2009

levél

1 megjegyzés
Kedves Libidóm!

Most már lassan 10 hónapja, hogy megsértődtél Interferon és Ribavirin miatt, és jobbnak láttad, hogy erre az időre inkább lelépj. Viszont lassan véget ér a nálam való vendégeskedésük, és arra gondoltam, kicsit hamarabb is hazajöhetnél. Lehet hogy lesznek súrlódások, de együtt mindent meg tudunk oldani! Kérlek gondolkodj el a dolgon, és emlékezz azokra az időkre mikor kéz a kézben jártunk nap mint nap. Miénk volt a világ, a rengeteg izgalom, és sok csodás pillanat. Jusson eszedbe, hogy közösen mi mindenre vagyunk képesek.
Nélküled nem megy, nem az igazi, és tudom, hogy neked se nélkülem, így hát gyere haza hamar! Nagyon hiányzol, sokat gondolok rád!

Csókol,
Testem

szombat, május 23, 2009

óraállítás

0 megjegyzés
És éjjel azt álmodtam, hogy ma van, Máté szülinapja, de valamiért még szilveszter is egyszerre, és egy hatalmas összeesküvés keretében amíg a világ aludt, az oroszok átállították az órákat, hogy ezzel mindent megzavarjanak, és mindenki azt hiszi, mikor ébred, hogy reggel 9 van, de igazából este hat elmúlt...
Durva. :P

nyűglődés ON

0 megjegyzés
Most nemtom, hogy ez a melegtől van-e, vagy amúgy is kezd megint bedurranni valami, vagy a kezelés indukálja, vagy minden együtt, de az ízületeim tényleg kezdenek kikattanni. Az eddig csak reggeli kézdagadás, most már napközben is megfigyelhető (tegnap este úgy kellett lenyomorítanom a kezemről a gyűrűket..), cserébe újra nem csak a térdem fáj, hanem derkam, csípőm, csuklóm, ujjaim, bokám, éééééééééés a könyököm (a könyököm eddig mindig kimaradt, most éjszakánként mivel nem mozgatom úgy marad, és komoly fájdalommal, és erőfeszítésekkel tudom csak ismét egyenes helyzetbe hozni..). Illetve reggelente nem csak a kezem, hanem már a lábam (bokám, lábfejem) is dagad, és fájdalmas ráállni (ez eddig csak fürdés után volt megfigyelhető). Kurvajó. :)
De jövőhéten megyek ORFI, és előtte még röntgen, és kicsit félek, hogy nem fogom megúszni a kezelés alatti szteroidot. De azért remélem. Már nincs sok hátra...

Ettől függetlenül lelkileg rendebben vagyok, mint múlthéten, és ez jó. :) Csak olyan csinálhatnékom van valamit, valamit nem itthon. Nademajd.

nyűglődés OFF

péntek, május 22, 2009

agybaj

4 megjegyzés
Úgy szeretném magam szépnek érezni...

SVT

0 megjegyzés
Tegnap voltam SVT-n, azaz Spirituális Válasz Terápián. Nekem nem volt semmi dolgom, csak ücsörögni, vagy feküdni, amíg Gabi a felsőbb énemmel tárgyalt. :) Kiderültek előző életekből hozott programok, ki lettem tisztítva, még háromszor kell ilyen alkalomra mennem, és igazából nem szeretnék róla hosszan mesélni, de erre csak most jöttem rá.

csütörtök, május 21, 2009

csodababok :)

4 megjegyzés
Novemberben, agykontroll tanfolyam után elkezdtem babot csíráztatni. 4x3 babot. Ebből egy adagot apu agykontrollozott, egyet én, a másik kettő meg volt, hogy legyen viszonyítási adag. Szépen nőttek cseperedtek (mindegyik, valójában egyik sem húzott el látványosan a másiktól, legfeljebb átmeneti időre), fehéren virágoztak, és babokat hoztak. Most ott tartok, hogy az alapból csíráztatott 12 bab (amiből egy nem bújt végül is ki a föld alól, tehát már az elején elveszítettük..) hozott újabb 18 babot, és jelen pillanatban is érik, illetve szüretre vár, ha jól nézem, és tapintom még 20!!
Ezen kívül Zsófitól 18. születésnapomra kapott babszemet is csíráztattam néhány hónapja, az ablakpárkánytól, most már a plafonig érően tekergőzik ide oda, és piros virágai vannak. Nem mellékesen, pedig nagyon szép. :)

szerda, május 20, 2009

üsd, vágd, nem apád!

3 megjegyzés
Olyat álmodtam, hogy most már le sem merem írni ide. Mindenesetre NAGYON agresszív, dühítő, bántó, megalázó, elkeserítő volt egyszerre.
Zokogva ébredtem.

ofkoz...
Éljen a délutáni alvás (is).

agyfaszagyfasz bazdmeganyádegykalapáccsal

0 megjegyzés
Agyfaszt kapok hogy nem tudok aludni! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!

kedd, május 19, 2009

40

0 megjegyzés
Tegnap megvolt a 40. is, mostmár csak 8 van hátra ha minden igaz. :) És ha az a minden igaz, amit én gondolok, akkor július 13-án lesz az utolsó szuri. :)

szombat, május 16, 2009

1 év

0 megjegyzés

Ülj ide mellém

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

/Csukás István/

szülinaaaaaaap :)

8 megjegyzés
Jajdejó, szülinapom van! :D (jót tett az alvás, most mindent vidámabb színben látok:)

összegzés

0 megjegyzés
Erős késztetésem van rá, hogy 21. életévem betöltésének ily nevezetes napját azzal kezdjem, hogy bőgök egy sort.
A tegnapi nap egy hatalmas szarkupac volt.
Iszonyú feszült vagyok, és a problémám, hogy a toleranciám, megértésem, és empátiám mostanra majdhogynem teljesen kihunyt az emberek iránt. Baromira nem érdekelnek jelenleg mások problémái, és csak az a motivációm, hogy én jól érezzem magam. Ettől szarul is érzem magam, mert azért tudom ám, hogy nem én vagyok az egyetlen ember a világon, akinek problémái vannak. Nem akarok önző és gonosz lenni, de tényleg elfogytak az energiáim. A testiek is, de mostanra a lelkiek is eléggé. Jó persze van. Van annyi, hogy a végére érjek. Elvégre már visszaszámlálás van (ha csak a kezelést nézzük), és hétfőn a 40. szuri, szóval már csak 9 van hátra.
Valójában a 21 egy jó számnak tűnik. De megmondom őszintén (hisz a szülinapok már csak ilyen összegzősek), ez az évem volt azthiszem életem eddigi legnehezebb éve. Tavaly ilyenkor, valamikor asszem éjszaka estem haza egy Mélypontozás után, mielőtt Eszter és Zsófi ismét elindultak volna a világ különböző részeire "szerencsét próbálni". Akkor már tudtam, hogy nem valószínűleg nem egy sétagalopp vár rám, de azért még elég felfoghatatlannak és hihetetlennek tűnt az egész. Egy évvel ezelőtt a szülinapomon angoloztam, és délután elmentem a Nyunyuhoz, aki nagyon finom kaját csinált (valami édes-csípős csirke volt), és aztán baromi régi videókat néztünk 3-4 éves koromból, amik Klasin illetve a Kínaiban készültek. Utána siettem, mert 6kor találkoztam Mátéval a könyvtár előtt. A Gellért hegyre mentünk, és elég jól sült el az este, hiszen ma évfordulunk is (aminek örömére picit előrehozva elmentünk csütörtökön a Mongol étterembe). :)
Aztán volt Sóskút, az is nagyon jó volt.
A nyár kellemes hangulatban telt el, és jóléreztem magam, leszámítva, hogy ismét nem sikerült a nyelvvizsgám (negyedszerre), és nem vettek fel pszichológiára (másodszorra), és hogy egyre inkább belenyomakodott az életembe a kezelés árnyéka. Aztán augusztus 18-án muszáj volt elkezdeni ezt a dolgot. Én tudtam, hogy ez nem lesz könnyű, komolyan. Meg persze az ember készül így-úgy a dologra, de valójában nem olyan. És nem lehet elképzelni, de ha el lehetne, akkor is teljesen más. Nagyon nehéz, és nem csak mert görcsöl a hasam, szorulok, fosok, kurvára fájnak az ízületeim, és lassan egy éve nem tudok rendesen aludni (stbstbstbstb), hanem mert nem bírok már megmaradni, úgy érzem be vagyok zárva, de nem azért mert itthon ülök (bár azért is), hanem a testembe vagyok bezárva, és ez a test nem úgy viselkedik, hogy a lelkemnek könnyű legyen benne lakni. Elmondhatatlanul nehéz néha. Tudom, hogy vannak páran, akik olvasnak, és sejtik-tudják miről beszélek, de a többieknek tiszta szívből kívánom hogy soha-soha ne kerüljenek ehhez kicsit is hasonló helyzetbe. Majd megdöglöm annyira fáj a lelkem, és ne higyje senki azt, hogy csak nyögök, mert mindenki sikítana, nyögne, üvöltene, bőgne, törne-zúzna ilyen helyzetben. És én szeretek és akarok is élni, nem erről van szó, csak arról, hogy elviselhetetlenül nehéznek tűnik néha a lét. Rohadt egy helyzet, és még a vége sem a vége. De azért a vége. Valaminek. Legalább a Hepatitis C nevű átoknak. Szóval ez az év, augusztus 18-tól kezdve nem szólt másról csak erről, és ezzel ölembe hullott ez az egész borús huszonegyedik életév.
Bízom benne, hogy most végre betöltve a huszonegyet, a huszonkettedik évem kicsit kellemesebb dolgokat tartogat számomra (egy cetlire összeírtam mi mindent fogok csinálni, ha végre jobban leszek).

Összegzés: Nehéz cipelni ezeket a terheket.

"nem én kiáltok, a föld dübörög"

"21 múltam, teljesen kész vagyok, pedig droghoz sem nyúltam"

0 megjegyzés
Ki elmúlt huszonegy

Ki elmúlt huszonegy, az már sosem lesz
kevesebb annál, mint amennyi most,
azt már nem éri körbe holmi mamlasz,
és édesebb a csókja, mint a must,

huszonegy év alatt hiába száradt
arcán kesernyés tócsaként a könny,
mégiscsak csiklandós a lábaszára,
s minden szavában ott lapít a gúny.

Ki elmúlt huszonegy, az már a csendet
szereti jobban, nem az összecsengő
rímek zaját. Annak szonett a múlt.

Ki elmúlt huszonegy, az szép momentán,
a gomblukában rózsaszín krizantém,
és tollhegyén rossz rímként csüng a hold.

/Varró Dani/

péntek, május 15, 2009

I wish..

2 megjegyzés
Úgy szeretném, ha jó lenne a szülinapom.

szerda, május 13, 2009

szatén

0 megjegyzés
Ahogy felhúztam az ágyneműt, és szépen megágyaztam, meg is nyugodtam. :) Bevallom őszintén félek majd kicsit belefeküdni, mi van, ha elrontom az első éjszakán? :D Lehet hogy ma a kanapén alszom. :P

Ilyen a színe és az anyaga:

szülinap Nyunyuval

0 megjegyzés
Egyébiránt pedig a Nyunyu elvitt ebédelni (illetve délutánizni, mivel szarul lettem az eredeti időpontban), ettünk finom lasagne-t, és kaptam selyem ágyneműt szülinapomra (amit mindjárt fel is húzok), és beszélgettünk, és jó volt.

szarszar

1 megjegyzés
De leszarom a szart is, csak utálok az utcán bőgni. Ráadásul úgy, hogy közben úgy érzem semmi jogom, mégis bőghetnékem van, és elátkoznék mindenkit magam körül, hogy jól dögöljön meg. Pedig ez igazságtalan, sokan vannak mellettem, és ezt nagyon értékelem, nagyon hálás vagyok. De néha jó lenne valakinek leüvölteni a fejét jól, úgy, hogy tudom, hogy tudja, hogy nem nem neki szól igazából, hanem a szar hátán élő szarnak.

...

0 megjegyzés
Kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi.

szemészet

0 megjegyzés
Számomra a szemmel kapcsolatban lévő piszkálódás iszonyatot jelent. A félelmem és utálatom kezdetét valahol ott lehetne datálni mikor kiskoromban egy hétig kórházban feküdtem, és a mellettem lévő ágyon egy kifordult szemű lány feküdt.
No ez már a múlté.

Szóval voltam szemészeten, olvastam, meg még egyszer, meg néztem valami gépbe amiben valami amorf forma össze vissza fókuszált, aztán következett a a szemszárazság vizsgálat, amit igazán-igazán utálok, mert az én szemembe ne dugdossanak semmit, pláne ne úgy, hogy szúr, meg még marja is, és három percig ücsöröghetek (oké, csak három perc, közben agykontrollos pozitív mondatokat mantráztam, mint hogy minden rendben, nem fáj, nincs kellemetlenség, egészséges vagyok). Ennek az eredmény, hogy igen, bizony van "mérsékelt szemszárazság", úgyhogy használjak napi 5x műkönnyet (amire azt hittem, hogy nagyon max egy ezres lesz, közben meg 2800 volt o.O). Ez után a szemnyomást nézték meg, valami hülye műsszerrel, ahol látnom kellett volna a zöld pontot, de csak néha láttam felvillanni, úgyhogy elég sokáig tartott mire sikerült bemérni a szemem, és belefújni. Próbléma nem lett volna, ha tudom mire számíthatok, de a "levegőt fogok fújni a szemébe" megszólalásból az is kitelik, hogy egy kis szellő, meg az is, hogy egy orkánerejű valami benyomja a szemem. Hálistennek nem ez utóbbi volt. Utána szemfenék, és mégegyszer szemnyomás (most másképp, szem érzéstelenítve..), mert határértéken volt. Ezután még szaruhártya vastagság mérés, mert lehet, hogy az befolyásolja a szemnyomást (itt persze az egyik gép rossz volt, úgyhogy vagy 15x kellett a szememnek nyomkodni valami hegyes cuccot, és bláááá, de a másik gép már működött, és meglett gyorsan. De volt egy pont, mikor a hányinger kerülgetett... Mindenesetre ez tök normális, szóval nem befolyásolja a nyomást. A nyomással kapcsolatban elhangzott a zöld hályog (nanenanenane, sőt, kifejezetten biztos, hogy NEM), de mivel semmi más nem utal rá, nem vizsgálódik tovább, csak majd kontrollra járjak.
Az összesített eredmény: mérsékelt szemszárazság (műkönny napi 5x), határéték nyomás (időnként kontroll), szemfenék vizsgálatnál meg ismét előkerültek a kis góc hegek, vagy mik, amik valami lezajlott gyulladásra utalnak. 2007-ben fedezték fel először. (Tipp: Debrecenben emlékszem volt hogy annyira fájt a szemem, a leges legkisebb fényre, hogy nem bírtam megmaradni, ABUnál feküdtem sötétben az ágyon, és még a szoba végéből átszüremlő halvány laptopfényfoszlánytól is teljesen kivoltam. És mindentől. A legkisebb kis fényponttól. Nagyon szar volt.)
A doktornő kedves volt, szimpatikus, és alapos, úgyhogy szerintem hozzá fogok visszajárni.

kedd, május 12, 2009

fáj

0 megjegyzés
Szeretem mikor nőiségem kifejeződése a legjobb pillanatokban bukkan fel.

hétfő, május 11, 2009

ébren

0 megjegyzés
Fáj az az űr bennem, vagy inkább az a csomó, vagy valahogy a kettő egyvelege, hogy képtelen vagyok kifejezni azt ami bennem zajlik. Nem nyílik meg az a csatorna amin át úgy érzem ki tudom fejezni magam. Azóta hogy ez elkezdődött.
Csak az álmaim közlik, minden egyes nyomorult, átsírt, szenvedett, rángatózott, nyöszörgött fájdalmas kibaszott éjszakán.

De számomra az írás lenne az... nem így.

Hiányoznak a versek.
Úgy szeretném felböfögni, és jól kihányni magamból.

Ébren.

El Camino

2 megjegyzés
Apu elröppent, és ha minden igaz, most már megvette lábát Spanyol-földön. :)

Fél kettőre mentem át, és oly pontosan sikerült odaérnem, hogy a lakásba be sem jutottam, az ajtóból már fordultunk is vissza, le a kocsihoz. Nyunyu fuvarozott a reptérre (Ferihegy 1), és konstatáltam, hogy idén már másodszorra járok ott, hiszen én is voltam Londonban (dejó is volt.. :). Kettőre ott voltunk, de a csekk csak fél háromtól, addig iszogattunk, meg jól lefóliáztuk apu csomagját, amit valószínűleg most már egy atombomba sem tudna bántani.
Becsekkolás, aztán gyorsan el is tűnt a szalagkorlátok között az átvilágításon. Nem fényképezhettem, mert rámszóltak, hogy arrafelé már nem lehet. Hát jó.
Szóval Camino. Biztos nagyon jó lesz. Bringával megy, és 31-én repül haza. Kíváncsi vagyok nagyon. :)

Majd egyszer én is elmegyek. Meg máshová is. Meg persze végig csinálom a kék-túrát is, és a kitalált patak túrát, meg amit csak akarok, és nem fog fájni.

szuri 39

0 megjegyzés

Gyűlölöm beadni! :(

foltok, gyomorbaj, Camino, szemészet

0 megjegyzés
A bal combomon baromi nagy lila folt a két héttel ezelőtti injekciótól, a jobb combomon égő vörös folt a múlthetitől, és ismét itt a hétfő, én meg kutatom a combomon a helyeket állandóan, hogy hova szúrjak. Ráadásul a combom is lassan elfogy, így ez is nehezíti a dolgom. Egyre inkább fáj a szuri (de bár az lenne a legnagyobb fájdalom). Viszont akkor sem vagyok hajlandó a hasamba nyomkodni a tűt. Blááá. Már csak két-három hónap.

Amúgy elegem van a hasgörcsös szorulásos hasmenéstől (igen, igen, egyszerre van a kettő! ha nem tudod milyen aqz, akkor ne is akard megtudni), és hogy van mikor három percenként rohangálok a wc-re. Most valami homeopátiás csodával próbálkozom, aztán meglátjuk lesz-e eredmény.

Apu ma zarándokol el Spanyolországba el Camino-ra, úgyhogy igyekszem magam összekaparni, és átmászni a szülőkhöz, hogy kikísérhessem a repülőtérre.

A hétvégém szarabb volt az átlagosnál (fizikailag), a tegnapi nap, meg még annál is rosszabb, az este pedig pocsék.
És kérem valaki szóljon már rám, hogy menjek el szemszárazság vizsgálatra, és röntgenre, mert az kell a következő ORFIs látogatásomhoz, és azt moeg mondjuk most lenne időszerű megejteni. És állandóan elfelejtem, vagy épp szarul vagyok... hrrr.

Amúgy nincs rossz kedvem. De tényleg. kettőspontzárójelbezár

vasárnap, május 10, 2009

hörcsög vagy pocok?

0 megjegyzés
Bibibú! Nekem megvan az egész Nils Holgerson sorozat! :P


(Amúgy egy Pocok nevű hörcsög. :)

szombat, május 09, 2009

flashmob

1 megjegyzés


A legváratlanabb pillanatokban bőgöm el magam (leszámítva az éjszakákat).
Köszi Ági, hogy feltetted, egymás után vagy ötször biztos megnéztem! :)

sajt és póló

0 megjegyzés
Két motívum maradt meg emlékezetesen az álmomból. Az egyik, hogy elmentünk vásárolni, és egy terem tele volt finomabbnál finomabb különleges sajtokkal, baromi olcsón, és vettünk, vagy három négy félét. Majd később mikor elolvastam a címkét, láttam, hogy van benne alkohol. Így hát szomorúan visszamentem, visszatettem őket, és gondoltam választok másmilyet. Az összes sajtot átnéztem, és egy csomó időt eltöltöttem ott, és kiderült, hogy mindegyik alkoholos, és teljesen ki voltam borulva, hogy már egy kurva sajtot sem vehetek-ehetek.
A másik, hogy valami rendezvény volt, amire kaptunk pólókat, és a Nagyvárad téren a villamos megállóban álltunk, anyun rajta volt a póló, és nem rá volt nyomtatva a reklámszöveg, ahogyan azt szokták, hanem fent helikopterek repkedtek, akik követték a pólós embereket, és rávetítették a pólókra a mintát és feliratot. Kissé bizarr volt, és arra gondoltam, hogy akkor ezentúl minden lépésünket követik, és lehet hogy ha anyu leveszi a pólót, még akkor is rávetítik, mert hülyék... Én nem akartam olyan pólót.

Amúgy ez egy nagy álomfolyam volt, és tök összefüggő, de persze gőzöm sincs igazából mi hogyan és mivel függött össze. Összefutottam Trinivel, Főnix éjszakás villamosvezető volt, egy hatalmas katedrálisban jártunk keltünk, ahol nagyon lepukkant lukakban életek valamiféle emberek (nem csövesek), sok színes taxi volt, és mindez a Nagyvárad téren, és környékén történt.

szomszédok

4 megjegyzés
Az esett meg velem a héten, hogy egyik nap kapcsolgattam délelőtt, a tévét, és belebotlottam a szomszédokba, amit újra adnak az m1-en 10-től. :D Úgy megkapott hirtelen ez a dolog, hogy ott is ragadtam, és már három nap egymás után szomszédokat néztem! :D Szerintem kifejezetten vicces. Legalábbis a mostból visszatekintve mindenképp mókásnak hat. Ezen felbuzdulva mutatta nekem a Máté ezt a kis részletet:



péntek, május 08, 2009

rejtély

0 megjegyzés
Az élet egyik igen nagy rejtélye számomra, hogy hová tűnnek a zoknik, csipeszek, és a kiskanalak?

best of 90s

0 megjegyzés
Időről időre rápörgök a 90-es évek diszkóslágereire. Takarítás, és rendrakás mellé mintegy aláfestő zeneként különösen ajánlom. Hozzásegít a kellő lendülethez, és még fel is dob. Aztán csak azt veszed észre, hogy riszálod a feneked, és énekelsz teregetés közben a fürdőkádban. Kiráááály. Gyűlölök teregetni. :D

Izelítőképp:

Scatman John - Scatman
Rednex - Cotton Eye Joe
DJ Bobo - Take Control
Bellini - Samba de Janeiro
2 Unlimited - No limit
Spice Girls - Wannabe
Gigi D'Agostino - The Riddle
Daddy DJ - Daddy DJ
Capella - Move on baby
Sash - Ecuador

underground és kommandósok

0 megjegyzés
Hajnalban ismét különös álmokat láttam. Csak a legvégére emlékszem.

Természetesen valamiért menekülni kellett. Londonban volt a metróban, azt hiszem az Eszter volt velem, és még egy általános iskolás osztálytársam, aki aludt a csomagokon (rábíztuk a csomagokat, amíg mi valahova elmentünk, ahol kiderült, hogy gyorsan le kell lépni, és pucoltunk vissza a metróba, de erre a részre sajnos nem emlékszem). Gyorsan le kellett lépni, és felszállni 10 óráig mindenképp egy vonatra (csak hogy 10 óráig már csak pár perc volt), mert tudtuk, hogy jönnek valami iraki, vagy iráni kommandósok, akik akkor lépnek akcióba.
A csomagjaim valamiért szét voltak szórva peronon, és kapkodva szedtük őket össze, de volt amit nem találtam, és volt egy hatalmas rozoga könyvespolc az egyik falnál, amire fel kellett másznom, mert volt ott egy gyűrű, ami nagyon fontos volt, és semmiképp sem hagyhattam ott. Ám az utolsó pillanatban a könyvespolc tetején leghátul megpillantottam olyan fontos, és régi dokumentumokat, amik nagyon titkosak, és hihetetlen dolgokat lehet velük bizonyítani. De már nem volt időm megszerezni őket, így fogtam a gyűrűt, lemásztam, és egy nagy nejlon szatyorba dobáltuk a cuccaimat, miközben a fél kezemben egy bontott ásványvíz volt, becsukni sem tudtam, s állandóan kiesett a kezemből valami, mikor valami mást összeszedtem. Aztán felébredt általános iskolás osztálytársam, és mondtam, hogy ezeket fogja meg, dobja a szatyorba, és igyekezzen, ha felszállunk a vonatra, jöjjön. Akkor már ott voltak a kommandósok, mert az első füstbombákat bedobták a peronra, és a könyvespolc mögül kezdtek előmászni. Ekkor hirtelen befutott az utolsó vonat üresen, mi pedig felvetődtünk rá.

Felébredtem.

Hozzá kell tennem, hogy azt hiszem nem a kommandósok elől menekültünk, hanem valami másért, de velük szemben nem voltak ellenérzéseim, csak tudtam, hogy jönnek, és addigra el kell tűnni.

az utolsó

3 megjegyzés
Elhelyeztem az utolsó bejegyzést is a blogolon, mostmár mindenkit nagy szeretettel várok ide.

Elméláztam azon, hogy hat éve blogolok. Ami nagyon durvának hangzik, ha belegondolok, ha életem majd egyharmadában blogoltam, és életem történéseit követni lehet a világhálón. Meg ilyenkor eszembe jut, ha ilyen gyorsan repkednek az évek, később mi lesz, és csak kapkodom a fejem. De a gondolatmenetet inkább nm viszem tovább, mert rosszul szoktam lenni a következtetésektől, és enyhe pánikrohamot vagyok képes kapni.
Inkább vidám gondolatokat kérek a fejembe. Megyek fürdeni.

hello world

1 megjegyzés
Itt vagyok ragyogok.
Kicsit setét, de mutatós.
Egyelőre ez a sablon, aztán majd remélhetőleg megint lesz éjszakai-nappali sablon, meg egyebek, de most ennyire jutottam.
Sajnálom a blogol-t otthagyni, de nem szeretem a kéretlen reklámcsíkokat az oldal tetején, ez van... (És egy ideje már amúgy is érlelődött bennem a gondolat, hogy elköltözöm.)
 

ami a szívemen, az a szádon Copyright © 2008 Black Brown Art Template by Ipiet's Blogger Template