Elmesélné nekem valaki, hogy miből lesz már megint 25000 forintom mosógépjavításra?
Faszom a világba. Így kell elcseszni egy jó napot.
bejegyzés
Dolgozz együtt támblertársaddal!
4 órája
csütörtök, november 26, 2009
szerda, november 25, 2009
magyarázkodás
Akarok írni állandóan, de cseszett fáradt vagyok, és még annál is több dolgom van. December 18 az utolsó napja a szorgalmi időszaknak, aztán kicsit pihi. Most megpróbálom összekaparni magam, hogy újult lendülettel vethessem bele magam valami kevéssé érdekfeszítő beadandóba. Majd jelentkezem.
pá
pá
vasárnap, november 15, 2009
faszom a sok kis keresztbe
Holnapra meg kell írnom egy 6-8 oldalas recenziót. Ez csak azért jó, mert ma reggelre Kunkornak lett valami baja. Tehát most mehetek ügyeletes állatorvoshoz állatklinikára, ahol a vizit 6300 (vasárnap van ofkoz), és gondolom abban még nincs benne az, hogy meggyógyítják. Tehát van még a hónapra 15 ezer forintom, meg spóroltként még 15, ezt viszem és rááldozom a cicára, aztán csótányt sütök ebédre a hónap második felében. Jee, jee, jeee.
A recenziót meg lesz időm megírni éjszaka. Oh, mit is akarok én? Szép az élet.
A recenziót meg lesz időm megírni éjszaka. Oh, mit is akarok én? Szép az élet.
a kereszt problémakör
Tgnap éjjel az ágyban felmerült bennem egy kérdés. Mi szerint melyik a jobb (vagy rosszabb): életed során cipelni egy nagy keresztet, vagy nagy keresztektől mentesen teleaggatva lenni baromi sok kis kereszttel?
péntek, november 13, 2009
recenziók
Kéne írni a múlt hétvégéről. Sok szülinap. Jó volt nagyon.
De igazából erre nem kapok semmi, viszont ha nem írok a szeretet művészetéről, akkor semmi jót nem kapok.
Szóval majd...
De igazából erre nem kapok semmi, viszont ha nem írok a szeretet művészetéről, akkor semmi jót nem kapok.
Szóval majd...
csütörtök, november 12, 2009
hasított mosolyom
csak gondoltam egy helyre pakolom őket, ha valakit érdekel esetleg, az külön jó
fikázást nem kérek, akkor inkább ne olvasd
értelmes kritikát elfogadok
dicséretnék örülök
ha hallgatsz úgy is jó :)
A versek abszolút nem időrendi sorrendben, és kb semmilyen logika alapján nem következnek egymás után. Ahol találok dátumot (mert csomó csak fura cetliken van, és gőzöm sincs mikor született), odaírom, ahol nem, oda nem (értelemszerű).
Lesznek nagyon régiek is - azok elég szarok, léci ne szóljatok be, valahol el kellett kezdeni. :)
No ennyi.
kedd, november 10, 2009
novemberi napló
Kapaszkodnék beléd,
de kezeid mind némák.
A szemedet kaparom,
De pupilláid bénák.
Rád döntöm a házat,
Gerinced sértetlen.
Ezt kell nekem napról-napra
főznöm, ennem, nyelnem.
/2007. október 3./
csütörtök, november 05, 2009
ZH szülinap
Negyed egy van.
Holnap, azaz ma, két ZH-t írok. Egyet déltől, egyet meg fél hattól.
A szemiotikán (deles) úgy-ahogy átrágtam magamat, elmondhatom azt, hogy az órák nagy részén bent voltam (asszem kétszer hiányoztam), tartottam kiselőadást, és még figyeltem is. Úgy érzem esélyeim a nullával egyenlőek.
A kutatásmódszertanba időm sem volt még belefogni, majd most fogok (de kell egy kis áramszünet, mert felrobban az agyam jelektől), minden órán bent voltam, figyeltem, megértettem, tartottam kiselőadást, ám valamiért mégsem tudom, és baromira elvérzek majd holnap.
Mielőtt valaki megkérdezne, miért nem álltam neki hamarabb tanulni: azért, mert más tárgyaim is vannak (szám szerint még 13), és dolgoznom is kell, hogyha meg akarok élni valamiből. Ezen kívül testi, lelki, szellemi (ez is az, de másfajta) szükségleteim is vannak, amiknek néha eleget kell tennem. Tegnap például elfelejtettem enni. Hétfőn este 8 körül vacsoráztam, majd szerdán 1 óra körül jutott eszembe, hogy hoppp.
Amúgy hogy van az, hogy az embereknek mindig egy rakáson van szülinapjuk? (ezen mintha egyszer már elmélkedtem volna...) Most éppen csak háromnak, és valószínűleg valakit elfelejtek. Furcsa. Szerintem van valami összefüggés abban, hogy az ember barátai-rokonai bizonyos gócpontokban születnek.
Ilyen gócpont ez a november eleje, illetve ott van a január vége, aztááán március vége-április eleje, május közepe. Amúgy is vannak persze, de azok nem tömegesen, csak párosan mondjuk. Ijesztő.
Például szerintem tök vicces, hogy anyu január 24-én született, és az Eszter is (jó ez még alapvetően nem az, de!). Eszter apukája május 16, és én is.
Na mindegy, ennyit a születésnap-gócpontokról.
És ha már itt tartunk, akkor mindenkinek boldog születésnapot aki ezt olvassa, és nyolc napon belül volt, vagy lesz, vagy van születésnapja! :)
Tehát újrafogalmazva az elejét:
Fél egy múlt.
Holnap, azaz ma, két ZH-t írok. Egyet déltől, egyet meg fél hattól.
A szemiotikán (deles) úgy-ahogy átrágtam magamat, elmondhatom azt, hogy az órák nagy részén bent voltam (asszem kétszer hiányoztam), tartottam kiselőadást, és még figyeltem is. Úgy érzem nagyon jó esélyeim vannak.
A kutatásmódszertanba időm sem volt még belefogni, majd most fogok (de kell egy kis áramszünet, mert felrobban az agyam jelektől), minden órán bent voltam, figyeltem, megértettem, tartottam kiselőadást, tehát hogyha most átnézem még egyszer-kétszer és memorizálom, akkor lazán ötöst írok abból is.
Holnap, azaz ma, két ZH-t írok. Egyet déltől, egyet meg fél hattól.
A szemiotikán (deles) úgy-ahogy átrágtam magamat, elmondhatom azt, hogy az órák nagy részén bent voltam (asszem kétszer hiányoztam), tartottam kiselőadást, és még figyeltem is. Úgy érzem esélyeim a nullával egyenlőek.
A kutatásmódszertanba időm sem volt még belefogni, majd most fogok (de kell egy kis áramszünet, mert felrobban az agyam jelektől), minden órán bent voltam, figyeltem, megértettem, tartottam kiselőadást, ám valamiért mégsem tudom, és baromira elvérzek majd holnap.
Mielőtt valaki megkérdezne, miért nem álltam neki hamarabb tanulni: azért, mert más tárgyaim is vannak (szám szerint még 13), és dolgoznom is kell, hogyha meg akarok élni valamiből. Ezen kívül testi, lelki, szellemi (ez is az, de másfajta) szükségleteim is vannak, amiknek néha eleget kell tennem. Tegnap például elfelejtettem enni. Hétfőn este 8 körül vacsoráztam, majd szerdán 1 óra körül jutott eszembe, hogy hoppp.
Amúgy hogy van az, hogy az embereknek mindig egy rakáson van szülinapjuk? (ezen mintha egyszer már elmélkedtem volna...) Most éppen csak háromnak, és valószínűleg valakit elfelejtek. Furcsa. Szerintem van valami összefüggés abban, hogy az ember barátai-rokonai bizonyos gócpontokban születnek.
Ilyen gócpont ez a november eleje, illetve ott van a január vége, aztááán március vége-április eleje, május közepe. Amúgy is vannak persze, de azok nem tömegesen, csak párosan mondjuk. Ijesztő.
Például szerintem tök vicces, hogy anyu január 24-én született, és az Eszter is (jó ez még alapvetően nem az, de!). Eszter apukája május 16, és én is.
Na mindegy, ennyit a születésnap-gócpontokról.
És ha már itt tartunk, akkor mindenkinek boldog születésnapot aki ezt olvassa, és nyolc napon belül volt, vagy lesz, vagy van születésnapja! :)
Tehát újrafogalmazva az elejét:
Fél egy múlt.
Holnap, azaz ma, két ZH-t írok. Egyet déltől, egyet meg fél hattól.
A szemiotikán (deles) úgy-ahogy átrágtam magamat, elmondhatom azt, hogy az órák nagy részén bent voltam (asszem kétszer hiányoztam), tartottam kiselőadást, és még figyeltem is. Úgy érzem nagyon jó esélyeim vannak.
A kutatásmódszertanba időm sem volt még belefogni, majd most fogok (de kell egy kis áramszünet, mert felrobban az agyam jelektől), minden órán bent voltam, figyeltem, megértettem, tartottam kiselőadást, tehát hogyha most átnézem még egyszer-kétszer és memorizálom, akkor lazán ötöst írok abból is.
szerda, november 04, 2009
születni kín volt nem élvezet
De a végét ha várod nagyon
Saját magadat vered agyon és
Nem lesz jobb nem lesz rosszabb
Nem lesz rövidebb nem lesz hosszabb
Az út amit meg kell tenned
Ha belekezdtél hát meg kell enned
Mindent amit magadnak főztél
Vesztes vagy hiába győztél
A harc még nem ért véget…
…benned
Ha eljön az ideje el kell menned és
Nem lesz jobb nem lesz rosszabb
Nem lesz rövidebb nem lesz hosszabb
Nem lesz jobb nem lesz rosszabb….
Saját magadat vered agyon és
Nem lesz jobb nem lesz rosszabb
Nem lesz rövidebb nem lesz hosszabb
Az út amit meg kell tenned
Ha belekezdtél hát meg kell enned
Mindent amit magadnak főztél
Vesztes vagy hiába győztél
A harc még nem ért véget…
…benned
Ha eljön az ideje el kell menned és
Nem lesz jobb nem lesz rosszabb
Nem lesz rövidebb nem lesz hosszabb
Nem lesz jobb nem lesz rosszabb….
kedd, november 03, 2009
szombat, október 31, 2009
someday I'll wish upon a star
Van úgy, hogy az ember arra vágyik csak, hogy menjen előre a városban órákon keresztül, kezében a parázsló cigi, arcán a csípős levegő, társaságként a gondolatai.
Idejét sem tudom mikor volt ilyen utoljára.
Nyilván 2008. augusztus 18. előtt.
Sajnálom, hogy nem tudom kifejezni az érzéseimet, de túlontúl összetettek, még magam előtt sem tisztázott minden.
Valószínűleg túl sokat vártam a "normális" élettől.
De lehet, hogy csak én változtam meg úgy, mintha kifordítottak volna. Van x ember akiket elfogadok magam mellett, illetve vágyom is a társaságukra (ők azok akik a kezelés alatt is mellettem voltak), a többi ember baromira hidegen hagy. Eleinte szó szerint rázott a hideg a gondolattól, hogy a suliban egyáltalán beszélnem kell valakivel. Hogy ennyi ember vesz körül. Most már nem, de nem is nagyon tudok közeledni, és nem is nagyon akarok. Nem mintha kéne, csak én könnyen szoktam ismerkedni, nem? Most nem akarok. Nincs se kedvem, se erőm, se időm. Igazából az a baj(?), hogy nem akarok magamról beszélni.
Nagyon nehéz újra asszimilálódnom a világba. Kaparok, igyekszem, de mindig úgy érzem, hogy csúszok vissza. Mintha egy sima falon akarnék felmászni, és csak a körmeim lennének a mászóeszközök. Na persze vissza nem csúszok, hogyha a körmeim elkopnak, a bőröm lefoszlik, és a csontjaimat élesítem már a falon, akkor sem. Nem.
Szeretnék kicsit egyedül lenni, és tisztázni magamat. Ugyanakkor annyit voltam egyedül, hogy nem akarok egyedül lenni. És nem is vagyok, mert ha egyedül lennék, magam köré gyűjtöm az embereket. Ez nem rossz, csak nem jutok egyről a kettőre. Ilyenkor jó lenne ha felpattanhatnék valami járműre, és elmehetnék valahova, ami nem város mélázni egy kicsit.
Nagyon kettős mostanában minden. És a kettősség valahogy nem jut egy szintre.
Idejét sem tudom mikor volt ilyen utoljára.
Nyilván 2008. augusztus 18. előtt.
Sajnálom, hogy nem tudom kifejezni az érzéseimet, de túlontúl összetettek, még magam előtt sem tisztázott minden.
Valószínűleg túl sokat vártam a "normális" élettől.
De lehet, hogy csak én változtam meg úgy, mintha kifordítottak volna. Van x ember akiket elfogadok magam mellett, illetve vágyom is a társaságukra (ők azok akik a kezelés alatt is mellettem voltak), a többi ember baromira hidegen hagy. Eleinte szó szerint rázott a hideg a gondolattól, hogy a suliban egyáltalán beszélnem kell valakivel. Hogy ennyi ember vesz körül. Most már nem, de nem is nagyon tudok közeledni, és nem is nagyon akarok. Nem mintha kéne, csak én könnyen szoktam ismerkedni, nem? Most nem akarok. Nincs se kedvem, se erőm, se időm. Igazából az a baj(?), hogy nem akarok magamról beszélni.
Nagyon nehéz újra asszimilálódnom a világba. Kaparok, igyekszem, de mindig úgy érzem, hogy csúszok vissza. Mintha egy sima falon akarnék felmászni, és csak a körmeim lennének a mászóeszközök. Na persze vissza nem csúszok, hogyha a körmeim elkopnak, a bőröm lefoszlik, és a csontjaimat élesítem már a falon, akkor sem. Nem.
Szeretnék kicsit egyedül lenni, és tisztázni magamat. Ugyanakkor annyit voltam egyedül, hogy nem akarok egyedül lenni. És nem is vagyok, mert ha egyedül lennék, magam köré gyűjtöm az embereket. Ez nem rossz, csak nem jutok egyről a kettőre. Ilyenkor jó lenne ha felpattanhatnék valami járműre, és elmehetnék valahova, ami nem város mélázni egy kicsit.
Nagyon kettős mostanában minden. És a kettősség valahogy nem jut egy szintre.
péntek, október 30, 2009
csak az kiabál aki fél
Tudod az egyetlen út, ami valahova vezet
ez a hosszú vörös, amin éppen gyalogolok.
Voltak idők, mikor azt éreztem,
hogy ez az út lesz a vesztem
és a végén belebukok.
Egyedül a téren álmodik a nyomor
pénzem, az nincsen, és a város is üres
és mégis ezerszer színesebb,
mint a képeken.
Én élvezem.
/hiperkarma/
ez a hosszú vörös, amin éppen gyalogolok.
Voltak idők, mikor azt éreztem,
hogy ez az út lesz a vesztem
és a végén belebukok.
Egyedül a téren álmodik a nyomor
pénzem, az nincsen, és a város is üres
és mégis ezerszer színesebb,
mint a képeken.
Én élvezem.
/hiperkarma/
vasárnap, október 25, 2009
kedd, október 13, 2009
docx
Engem mérhetetlenül felbasz, hogy a k*rva mikrofos a kibaszott vindózába, a kibaszott vördjét, ekszelét, és póverpontyát (meg gondolom a többit is, csak abba még nem futottam bele) nem képes, illetve nem is nem képes, hanem bazdmeg SZÁNDÉKOSAN úgy csinálja meg az újabbat, hogy még véletlenül se legyen a tetves kibaszott fájlformátum kompatibilis a régebbivel, és még egészen-egészen véletlenül se lehessen megnyitni ezt SZÉTKÚRT DOCX-et (meg a többit) a régebbi programmal.
Anyátok faszát, azt!
Mellesleg aki ilyet használ, az legalább legyen tekintettel a többi emberre, és mentse már el abban az ősi formátumban amit mindenki meg tud nyitni. Oké? Köszi.
(senkire nem vagyok dühös csak a kurva formátumra amúgy)
Anyátok faszát, azt!
Mellesleg aki ilyet használ, az legalább legyen tekintettel a többi emberre, és mentse már el abban az ősi formátumban amit mindenki meg tud nyitni. Oké? Köszi.
(senkire nem vagyok dühös csak a kurva formátumra amúgy)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)